A régióban a természeti és gazdasági adottságok a geotermikus hasznosítás minden szegmenséhez Európában is egyedülálló kedvező háttért biztosítanak: a régióban szinte korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre fűtésre hasznosítható alacsony hőmérsékletű (ún. kis entalpiájú, <130°C) készletek, de jelen vannak olyan nagy hőmérsékletű (ún. nagy entalpiájú, 130-250°C) hasznosítható készletek is, amelyek lehetővé teszik akár az áramtermelésre szolgáló erőművi hasznosítást is. Tovább erősítik az Európában is egyedülálló természeti-energetikai feltételek pozitív hatását, hogy a célterület geológiai-geofizikai értelemben igen alaposan megkutatott, és hogy számtalan aktív hasznosításon kívüli, nem termelő (ún. száraz) kúttal is rendelkezik, amelyek által szolgáltatott adatok, illetve esetenként e kutak termelésbe vonása jelentős költségmegtakarítást eredményezhet. Ennek ellenére a fokozott kitermelés és a környezetvédelmi szempontok szembenállása mentén érezhető érdekellentétek halmozódtak fel, amelyeket optimálisan kell szintetizálni ahhoz, hogy a régió termálvízkincse hosszútávon is fenntarthatóan szolgáltasson energiát (és vizet).
A Dél-alföldi régió geotermikus vagyona európai viszonylatban jelentős, ennek kiaknázása azonban nagyságrendekkel elmarad a lehetséges szinttől.
Magyarországon a geotermikus gradiens értéke átlagosan 5oC/100m, ami mintegy másfélszerese a világátlagnak. Ennek oka, hogy a Magyarországot magában foglaló Pannon-medencében a földkéreg vékonyabb a világátlagnál – mindössze 24–26 km vastag – így a forró asztenoszféra közelebb van a felszínhez. A mért hőáram értékek is nagyok (38 mérés átlaga 90,4 mW/m2 , miközben az európai kontinens területén 60 mW/m2 az átlagérték). Hazánkban a Dél-alföldi régió rendelkezik a legkedvezőbb geotermikus adottságokkal. Mind a negyedidőszaki, mind a felső-pannóniai vízadó képződmények itt érik el legnagyobb vastagságukat, ezért a Dél-Alföld az ország legjelentősebb hévíztároló területének tekinthető. A régió geotermikus adottságai, az annak hasznosításával foglalkozó cégek, a felhasználásban érdekelt önkormányzatok és az SZTE által képviselt kapcsolódó K+F kapacitás alapján a geotermikát alkalmazó „szilikonvölgy” bölcsője lehetne. A geotermikus energia felhasználásának bővülése egyben hosszú távú, nemzeti stratégiai érdek.
A régióban a természeti és gazdasági adottságok a geotermikus hasznosítás minden szegmenséhez Európában is egyedülálló kedvező háttért biztosítanak: a régióban szinte korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre fűtésre hasznosítható alacsony hőmérsékletű (ún. kis entalpiájú, <130°C) készletek, de jelen vannak olyan nagy hőmérsékletű (ún. nagy entalpiájú, 130-250°C) hasznosítható készletek is, amelyek lehetővé teszik akár az áramtermelésre szolgáló erőművi hasznosítást is. Tovább erősítik az Európában is egyedülálló természeti-energetikai feltételek pozitív hatását, hogy a célterület geológiai-geofizikai értelemben igen alaposan megkutatott, és hogy számtalan aktív hasznosításon kívüli, nem termelő (ún. száraz) kúttal is rendelkezik, amelyek által szolgáltatott adatok, illetve esetenként e kutak termelésbe vonása jelentős költségmegtakarítást eredményezhet. Ennek ellenére a fokozott kitermelés és a környezetvédelmi szempontok szembenállása mentén érezhető érdekellentétek halmozódtak fel, amelyeket optimálisan kell szintetizálni ahhoz, hogy a régió termálvízkincse hosszútávon is fenntarthatóan szolgáltasson energiát (és vizet). Az ehhez szükséges együttműködés lehetőségei, alapjai adottak.
A régióban minden potenciális geotermikus hasznosítási szegmens jelen van:
- számos új, és folyamatosan bővülő fürdő, gyógyfürdő, balneológiai kezelési központ kapacitásbővítés- és turisztikai vonzás-igénye,
- igény a mezőgazdasági (pl. melegházas) hasznosításra,
- kiterjedt, egyre növekvő közintézményi, önkormányzati fűtési-hűtési igény hőszivattyús technológiával,
- hasznosítható száraz szénhidrogén-kutak,
- potenciális hőerőművi-hasznosítás befektetői igénye,
- s egyre fokozódó kistérségi, önkormányzati, közintézményi és vállalkozói igény a fenti hasznosítási irányok egymást kiegészítő, kombináló, és folyamatosan hűlő vízrendszerben egymás után kötött hasznosítási rendszerének tervezésére, kiépítésére a hatékony és optimális helyi energiafelhasználás érdekében.
Jelen van a régióban a geotermikus energia hatékony, gazdaságos és környezetbarát felhasználását támogató K+F tudásbázis:
- egyfelől a régió tudásközpontjában a Szegedi Tudományegyetem szakspecifikus kutatással, tervezéssel, oktatással, projektgenerálással foglalkozó Intézeteiben (Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék, Földtani Tanszék, Térségfejlesztő Munkacsoport, Fizikai-Kémiai Tanszék, Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék stb.),
- másfelől a geotermikus hasznosításhoz kötődő technológiai innovációval, fejlesztéssel foglalkozó profitorientált vállalkozások sora (pl. Aquaplusz Kft, Árpád Rt, GeoHód Kft, HidroGeo-Drilling stb.)
A régióban létrejöttek azok a non-profit szervezeti formák is, amelyek képesek magukba integrálni a geotermikus hasznosításban érdekelt szervezeteket, cégeket, önkormányzatokat a hasznosítói, és szolgáltatói oldalon egyaránt (Geotermikus Koordinációs és Innovációs Alapítvány, Termálenergia Társaság, Geotermális Egyesület).
Magyarországon a Hévízkút-kataszter több mint 1200 hévízkutat tart számon, amelyeknek mintegy 60%-a az Alföld – többsége a Dél-alföldi régió - területén található. Ezek közel harmada nem termelő kút (ideiglenesen lezárt, észlelő vagy vízvisszasajtoló, illetve meddő kút). Az üzemelő kutak 36%-a fürdők, 27%-a ivóvízművek, 25%-a mezőgazdasági üzemek, 12%-a ipari és kommunális energetikai vízigények kielégítését szolgálja. A geotermikus energiahasznosítást Magyarországon összesen 1540 MW-ra becsülik.
Az Alföld területén feltárt hévizek többségét kommunális célokra hasznosítják, a kisebb hőfokúak általában fürdők és közüzemi vízművek vízforrásai. Ez a hasznosítási forma egyben a legrégibb, ugyanis a „langyos hévizeket” már a század elején létesített mélyebb ártézi kutakkal feltárták. Ezek az ún. egyszerű termálvizek leginkább csak hőmérsékletükben különböznek az ivóvizektől, így Alföld-szerte nemcsak fürdők, hanem közüzemi vízművek vízbeszerzését is szolgálják. A hévizek fürdővízként- és kedvező adottságú változatainak gyógyvízként való felhasználása közismert. A régió igen sok településén, legtöbb városában található hévizes fürdő, közülük – a teljesség igénye nélkül – a fürdőzési lehetőségen túl gyógykezelést is nyújtó legismertebbek: Gyula, Szeged, Hódmezővásárhely, Orosháza-Gyopáros, Szentes, Csongrád, Kalocsa, Dávod, Soltvadkert, Kiskunmajsa stb. fürdői.
Nem kevés kút termel azonban energetikai célokra is, ahol a hévíz által a felszínre szállított geotermikus energiát többnyire a mezőgazdasági, a lakosság és az ipar használja fel. Itt a víz mint energiahordozó közeg szerepel, a lehűlt sós vizek megfelelő elhelyezése jelenleg a hévizek hasznosításának egyik legnagyobb gondja. Az Alföldön az 50°C-nál magasabb hőfokú vizek nagyobb részét kertészeti- és állattartó telepek fűtésére hasznosítják, az ország mintegy 170 ha üvegházának valamint több száz hektár fűtött fóliaházának döntő többsége itt található. A geotermikus energia mezőgazdasági hasznosításának centrumai Csongrád megyében, főleg Szentes és Szeged térségében vannak, de találhatók kisebb felhasználók más dél-alföldi területen is (pl. Szarvas, Tiszakécske stb.). A Tisza alsó völgyében kialakult mezőgazdasági hévízhasznosító agglomeráció évente 8-10 millió m3 70-100°C közötti hőmérsékletű víz hőenergiáját használja fel, ezzel világviszonylatban is az elsők közé kerülve. A legtöbb hévizet felhasználó mezőgazdasági üzemek (a szentesi ÁRPÁD-AGRÁR Rt, a szegedi FLORATOM Kft, a szegvári PRIMŐR-PROFIT Kft, stb.) közül kiemelve az elsőként említett ÁRPÁD-AGRÁR Rt. 14 kútjából évente mintegy 2-3 millió m3 78-97°C-os víz kitermelésével 550 GJ hőenergiához jut. Ezt az energiát zöldség- és virágtermesztésre szolgáló 21 ha üvegház, 23 ha fóliasátor, valamint állattenyésztő telepek, üzemi- és szociális épületek fűtésére használják. (Ennyi hagyományos energiahordozók közül 18,3 millió m3 földgáz vagy 14.775 t fűtőolaj elégetésével lehetne előállítani).
Lakások és közintézmények kommunális távfűtési energiaellátására is használnak hévizet több dél-alföldi városban. Elsőként Szentesen és Szegeden, majd Hódmezővásárhelyen, Makón, Csongrádon, Szarvason, és Tiszakécskén oldották meg hévízkutak által szolgáltatott geotermikus energia igénybevételével kórházak, lakások és közintézmények fűtését és használati melegvízellátását. A távfűtő rendszerek kiépítése az 1960-as évektől kezdődően mintegy három évtizeden át történt, jelentősen hozzájárulva az érintett városok levegőjének tisztábbá válásához.
Az ipar is használ hévizet üzemi épületeinek fűtésére, technológiai melegvízellátására (pl. a szentesi KONTAVILL, a hódmezővásárhelyi Porcelángyár stb.). Sajátos technológiai célra - kenderáztatásra - használták a langyos hévizeket a jelenleg működési problémákkal küszködő vagy már bezárt kendergyárak ban (pl. Szegváron, Nagylakon, Eperjesen stb.), míg a dél-alföldi szénhidrogénmezők bányászatánál (pl. algyői-, dorozsmai-, ásotthalmi mezőkön) vízvisszasajtolásra, a szénhidrogén kitermelés okozta rétegnyomás-csökkenés visszapótlására.
A hasznosítási helyek kisebb részénél (7-8%-ánál) egyes fenti hasznosítási formák kombinációja is előfordul. Például a magas hőmérsékletű vizet először légtérfűtésben, majd hőfokának csökkenésével használati melegvízellátásban vagy padló- és talajfűtésben, végül fürdőkben használják fel. Ilyen hasznosítási módokkal találkozhatunk pl. Hódmezővásárhelyen a Geotermikus Közműrendszer, a Városi Kórház valamint a Strand- és Gyógyfürdő együttes hévízhasznosításánál, Szentesen a Városi Kórház és a Gyógyfürdő, illetve a Zöldségtermesztési Kutató Intézet és a Strandfürdő fűtési- és a fürdő vízellátási hasznosításának esetében. Ez a leginkább kívánatosnak tartott többcélú hasznosítási mód egyaránt igénybe veszi a vizet és a benne rejlő hőenergiát, tehát teljes mértékben biztosítja a kitermelt hévíz felhasználását.
A Dél-alföldi régió a geotermikus energiafelhasználás szempontjából Európa egyik legperspektívikusabb területe: geofizikai-hidrológiai adottságainál fogva a kontinens egyik legjelentősebb – és jelenleg a lehetőségekhez képest szinte kihasználatlan – termálvízkincsét rejti magában. A fokozódó energiaéhség, a bizonytalan jövőjű földgázutánpótlás miatt uniós és nemzeti szinten is egyre inkább szorgalmazzák az alternatív energiaforrások fokozott munkába állítását, a fosszilis energiaforrásokra támaszkodó internacionális energiaellátórendszerektől való függés és a szennyező gázemisszió volumenének drasztikus csökkentését. A kiszámíthatatlan szélenergia, és a fajlagosan még mindig igen drága napenergia, valamint a nemzetközileg is egyre inkább terjedő, de alapanyagutánpótlási nehézségekkel küzdő bioenergia-rendszerek mellett a Dél-alföldi régió számára a gazdasági megugrást megalapozó lehetőséget a legnagyobb mennyiségben és fajlagosan olcsón kiaknázható geotermikus energia hadra fogása biztosíthatja.
A nagyszerű földtani lehetőségek alapján – kihasználva a régiós tudásbázis eddigi tapasztalatait, és K+F kapacitását – régiónk nemzetközi szinten is éllovasa lehetne a geotermális energiahasználatnak. A legfőbb akadályozó tényező jelenleg a geotermikus energiahasználathoz kötődő innováció-transzfer hiánya, az igen erősen átpolitizált, és nem az érintett, szakmai kompetenciával is bíró szakemberek, cégek, szervezetek tudására építő energiapolitikai háttér, valamint a K+F szektor és a termelő vállalkozások közötti akadálytalan és kétirányú szakmai információ- és ismeretáramlás hiánya.